Kapcsolat nélküli módban van. Az oldal csak olvasható verzióját látja.
1955-ben egy holland fiatalember részt vett Lengyelországban a kommunista Világifjúsági Találkozón. Lengyelország akkoriban a Moszkva irányította szocialista országokhoz tartozott. Brother Andrew azonban nem volt kommunista: keresztény volt.
A bőröndjében volt a Bibliája, egy váltásnyi ruha és több száz szórólap The Way of Salvation (Az üdvösség útja) címmel, amelyeket szét szeretett volna osztani.
Ez az élmény megváltoztatta az életét, és olyan mozgalmat indított el, amely hatással lett az egész világra.
A vasfüggöny mögött elszigetelt, magányos gyülekezetekre talált, akiknek óriási szükségük volt Bibliákra, támogatásra és imádságra. Talált olyan keresztényeket is, akik azt hitték, hogy a világon mindenki elfelejtkezett róluk.
Az első látogatás során egy este meghívást kapott, hogy beszéljen egy varsói baptista gyülekezetben. Az Isten csempésze című könyvében így meséli el a történetet: „Kiselőadásom végén a lelkész azt mondta: »Szeretnénk megköszönni, hogy itt voltál. Ha nem szóltál volna egy szót sem, már az is sokat jelentett volna, hogy találkoztunk. Néha úgy érezzük, mintha egyedül lennénk a küzdelmünkben.«”
Látogatása végén, miközben az ifjúsági kongresszus több ezer küldöttjét nézte, Brother Andrew megkérdezte Istent, milyen feladattal bízza meg. Kinyitotta Bibliáját, amely a Jelenések 3,2-nél nyílt ki: „Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak!” Ez lett ettől kezdve küldetése.
Az ezt követő években sokszor utazott a vasfüggöny mögé életét kockáztatva azzal, hogy Bibliákat csempészett a hidegháború leggonoszabb éveiben. Sok évtizeden át számos nemzetet meglátogatott.
Az Isten csempésze című önéletrajzában Brother Andrew korai éveiről számol be. Ír a kék VW Bogárral tett veszélyes határátkeléseiről. A jármű „csodaautó” néven vált ismertté, mert csodálatos módon minden helyzetben helytállt. Brother Andrew ekkoriban gyakorta elmondott imája védjegyévé is vált. Ezt az imát Bibliák és keresztény irodalom kommunista országokba történő csempészésekor mondta el a határon:
„Uram, a poggyászomban van a Szentírás, amelyet el kell juttatnom gyermekeidhez. Amikor a földön jártál, vakok szemeit tetted látóvá. Most azért imádkozom, tedd vakká a látó szemeket, és ne engedd, hogy a határőrök meglássák mindazt, amelyet nem kell látniuk.”
Ahogy a munka növekedett, mások is csatlakoztak hozzá, és elkezdtek Bibliákat csempészni a kommunista országokban élő keresztényeknek. Mára a kis holland misszió nemzetközi szolgálattá nőtte ki magát, amely több mint 60 országban dolgozik az üldözött egyház megerősítésén.
Az Open Doors évente több százezer Bibliát és keresztény könyvet oszt szét. De más módon is képezzük és támogatjuk az üldözött keresztényeket.
„Amikor először rátaláltam egy üldözött gyülekezetre a vasfüggöny mögött, Bibliákra volt szükségük” - mondta Brother Andrew, „de amint a szolgálatunk bővült, más igények is felmerültek.”
„Egyes országokban a lelkipásztoroknak alig vagy egyáltalán nincs teológiai végzettségük. Ezért mi képezzük őket, hogy hatékonyabban tudják vezetni gyülekezetüket. Más országokban a keresztényeket hátrányosan megkülönböztetik, megtagadják tőlük az oktatást és a jobb munkalehetőségeket. Ilyen helyeken úgy tudjuk erősíteni az egyházat, hogy kis összegű hitelt nyújtunk, mellyel segítünk a keresztényeknek elindítani saját vállalkozásaikat. Az igények és a stratégiák országonként változók.”
A világ folyton változik. Ma a keresztényeket nem a kommunizmus, hanem a radikális iszlám fenyegeti leginkább.
Brother Andrew sokat utazott az iszlám világban, és beszélt a Hamász, az Iszlám Dzsihád és a Hezbollah vezetőivel is. Azon kevés nyugati vezető közé tartozik, aki rendszeresen utazik a Közel-Keletre Krisztus nagyköveteként ezekhez a csoportokhoz. Keresztény felekezeti korlátokat is átlépett, amikor katolikus és kopt ortodox templomokba kapott meghívást
Brother Andrew számos kitüntetést és díjat kapott. Beatrix holland királynő lovaggá ütötte, 1997-ben pedig megkapta az Evangéliumi Világszövetség vallásszabadság-díját, az üldözött egyházért végzett életműve elismeréseként.
De talán az elismerés, amely a leginkább örömmel töltötte el, a munkájáról a keletnémet Stasi által készített jelentés, melyet a vasfüggöny leomlása után kapott kézhez. Több mint 150 oldalon írtak róla, részletezve a Szovjetunióban és Kelet-Európában végzett munkáját. Nagyon sok mindent tudtak „Brother Andrew” munkásságáról, mégsem tudták feltartóztatni.
Gyakran mondta: „A mi küldetésünk az Open Doors (jelentése: Nyitott Ajtók) nevet viseli, mert szó szerint hiszünk abban, hogy minden ajtó nyitva áll mindenütt, mindenkor. Minden ajtó nyitva áll, hogy bemenjünk azon és hirdessük Krisztust. De csak akkor, ha hajlandók vagyunk elmenni, és nem aggódunk afelől, hogy vissza is térünk-e.”
Brother Andrew története talán rendkívüli, de ő maga is hangsúlyozza, hogy a titok nyitja, hogy követte Istent.
„Az igazi hivatás”, mondta, „nem egy bizonyos hely vagy foglalkozás, hanem a mindennapi engedelmesség. És ez az elhívás minden keresztényre érvényes, nem csak néhány kiválasztottra.”
Ma is azt mondaná nekünk, amit sokaknak elmondott: „A Biblia tele van olyan hétköznapi emberekkel, akik lehetetlen helyekre mentek, és csodálatos dolgokat tettek csak azért, mert úgy döntöttek, hogy követik Jézust.”
Ma az Open Doors-nak világszerte számtalan raktára és munkatársa van. Az újabb nemzedékek folytatják Bibliák csempészését a Krisztust elutasító országokba. Bárhova elmennek, hogy megmutassák Krisztus elszigetelt és üldözött követőinek, hogy nem felejtkeztünk meg róluk és nincsenek egyedül.
Brother Andrew 1955-ben mindent kockára tett. Ma a felhívás a földkerekség minden keresztényéhez szól: Imádkozz rendszeresen, adakozz és szólalj fel üldözött családtagjaid nevében. Így támogasd őket.