Banglades: Rumana nem lesz egyedül karácsonykor

Rumana a vele egykorú gyerekekhez hasonlóan minden reggel megmosakszik és megreggelizik, miután felkel. Ezután imádkozik, és Isten áldását kéri aznapra, berakja a ceruzáit és könyveit a hátizsákjába, és elindul az iskolába. De a másfél kilométert egyedül teszi meg. És amikor megérkezik, senki nem köszön neki, és nem ülnek mellé az osztályteremben. Ennek oka, hogy Rumana keresztény.

Rumana családja is keresztény, Banglades észak-nyugati részén élnek egy muszlim többségű faluban. A helyiek üldözik Rumanát és családját, amiért elhagyták a többségi vallást és áttértek a kereszténységre. Rumana, két testvére és szülei számára Jézus követése keserves út. Ez a kicsi lány mégis hihetetlen akaraterőről tanúskodik. Az üldöztetés életének szinte minden területét érinti, de ő nem hajlandó feladni a szerető Istenbe vetett hitét.

„Egyedül vagyok”

Rumanának gyalog kell iskolába járnia, mert a szülei nem tudják fizetni neki a riksát. Leginkább az iskolában közösítik ki Rumanát a hite miatt. „Nincsenek barátaim az iskolában, mert én és a szüleim keresztények vagyunk” – mondja. A szünetekben a többiek nem játszanak együtt Rumanával. „Egyedül játszom a játékaimmal” – mondja. „Ők együtt játszanak, és jól érzik magukat. Én messziről nézem, ahogy játszanak, és nekem ez is örömet okoz.” Az iskolában a gyerekek gúnyolják Rumánát, amiért keresztény, de ő nem vág vissza. „Amikor mondanak valamit, csak mosolygok. Így nem látják, hogy fájdalmat okoznak. Ha tudnák, még jobban gúnyolódnának. Viszont amikor egyedül vagyok, sírok.”

Rumana magatartása minden könny és fájdalom ellenére korához képest figyelemre méltó: „Mindent elmondtam Istennek, jobban vagyok most már” – magyarázza. Társai időnként még erőszakoskodnak is vele. Egyik nap, amikor a lépcsőn ült, lelökték. Rumana védekezés helyett az Úrhoz fordul. „Minden nap imádkozom értük” – mondja. 

Minden odalett

Rumana és családja gyakran szembesül ellenségeskedéssel, amiért Jézust követik. Az egyik ilyen eset nem kis megrázkódtatást okozott. Rumana egyik nap iskolából a házukhoz érve nem látott mást, csak lángokat és füstöt. Kisöccsét a szomszédok tartották vissza, amíg édesanyjuk próbálta eloltani a tüzet. Mivel nem volt hová menniük, a kertjükben építettek egy viskót, és ott húzták meg magukat. „Senki nem akart befogadni minket” – meséli Rumana. „Nem tudtunk mit felvenni, nem volt mit ennünk. Mindent elvesztettünk.” 

„Értékes vagyok Jézusnak”

Az erőszak és szenvedés ellenére a család továbbra is Jézusért él. A vasárnapi iskola állandó örömforrás Rumana számára. Itt minden héten dicséreteket énekelhet, miközben Istenről tanul, és találkozik a barátaival. Nincs már egyedül. Viszont a templomba járás önmagában is veszélyes lehet számára. Rumana emlékszik arra a napra, amikor a falubeli gyerekek gúnyolódtak a hite miatt. „Megütöttek és elszaladtak” – meséli. „Aztán kövekkel dobáltak.” De Rumana szerint a panaszkodás semmire sem vezet. „Jézus szeret” – mondja egyszerűen. „Csak Jézus szeretetének köszönhetem, hogy eddig minden üldöztetést túléltem. Az ő szeretete vezetett engem idáig, és tudom, hogy a jó úton járok. Nagyon értékes vagyok Jézus számára” – mondja Rumana. 

Rumana vasárnapi iskoláját az Open Doors munkatársai működtetik. Ez az Open Doors egyik kezdeményezése, amely az üldözött keresztények megerősítését szolgálja. Képzést nyújt, és egyúttal reményt is ad a bangladesi keresztény egyház jövőjét illetően.

Különleges nap a közösség számára

A karácsony az ünneplés napja Rumanának. Azzal kezdődik, hogy felveheti az új ruháját. Alig várja ezt a pillanatot. A család ezután elindul az istentiszteletre, amit Rumana édesapja vezet. Az egyszerű, hullámlemezekből készült templomot virágok díszítik. Az üldözött keresztény családok számára a karácsony olyan alkalom, amikor elfelejthetik a sok fájdalmat, amit a hitük miatt kellett elszenvedniük, és ünnepelhetik azt, aki új életet adott nekik. És ez mindenekelőtt olyan nap, amikor Rumana az öröm és ünnep pillanatát más hívőkkel együtt élheti át, noha továbbra is olyan faluban él, amely megveti őt és családját. Rumana országában hagyomány, hogy Jézus születését tortával ünneplik. „Felvágjuk a tortát, aztán közösen esszük meg” – mondja.

Rumanának fiatal kora ellenére sokat kellett már szenvednie. Kétségtelen, hogy továbbra is üldöztetés és fenyegetések várják a hite miatt. Ám az olyan pillantok, mint a karácsony, erőt adnak neki útja folytatásához. A templomban olyan emberekkel lehet együtt, akik szeretik és emlékeztetik arra, hogy Jézus mennyire szereti őt. Nem számít a magány, amely mindennap körülveszi az iskolában: az olyan napok, mint a karácsony, megerősítik őt abban, hogy Krisztus testének tagja.

Ezek a bibliai sorok különösen közel állnak Rumana szívéhez:

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1 Pét. 5,7)

Légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz. (Józsué 1,9)

„Ezek az igeversek hozzám szólnak, kapcsolódnak az életemhez. Nem fogok félni a többiektől. Bátor leszek” – mondja.

Többet Bangladesről: https://www.opendoorsmagyarorszag.org/hu-HU/uldoztetes/orszagok/banglades/

Kép: Rumana (2024 május)