Megdöbbentő erőszak Fekete-Afrikában
Ismét Fekete-Afrika a keresztények elleni erőszak fő színtere, ahol több ezer keresztény veszti életét Jézus követése miatt. Az a tény egyedül, hogy az imalista 50 országából 14 fekete-afrikai ország szerepel, jelzi, hogy ez a térség a keresztényüldözés melegágya lett. (Nigéria a világ 6. legnépesebb országa, Etiópia pedig a 11., együttesen nagyobb a lakosságuk, mint az Egyesült Államoké.) Ez a 14 ország több mint 721 millió embert számlál, akiknek közel fele kereszténynek vallja magát. A világon minden nyolcadik keresztény a 2026-os imalistán szereplő 14 fekete-afrikai ország valamelyikében él. Bár a belharcok nem feltétlenül a keresztények ellen irányulnak egyes térségekben, ez akkor is még sebezhetőbbé teszi őket, és lehetőséget nyújt a szélsőséges csoportoknak, hogy keresztényellenes céljaikat valóra váltsák. Ez a jelenség az egész földrészen megfigyelhető, ahol a politikai bizonytalanság, polgárháborúk és felkelések olyan helyzeteket teremtenek, amelyekben a keresztényeket vagy közvetlenül támadják, vagy a harcok kereszttűzébe kerülnek, illetve hitük miatt még kiszolgáltatottabbá válnak.
A föld minden országában jelen levő Krisztus testeként mindent meg kell tennünk a fekete-afrikai keresztények védelmében, hogy megtörjük a keresztényüldözés körüli csendet. Az Open Doors Arise Africa éveken át tartó kampánya válasz a térségben tapasztalható súlyos keresztényüldözésre. Ez a világ keresztényeinek imáira és támogatására épít, hogy Krisztus-követők világszerte kiálljanak az afrikai Egyház mellett, felhívják a világ figyelmét helyzetükre, és elősegítsék az Egyház virágzását a térségben.
A keresztények elhallgattatása és elszigetelése
Bár az Egyház léte nem minden országban forog kockán nyílt erőszak következtében az imalistán szereplő országokban, a nyomásgyakorlás éppoly káros lehet. A gyülekezeteket titkos működésre kényszerítik, a közösségi alkalmak megszűnnek, és a keresztények közti kapcsolatok elsorvadnak. A keresztények ezekben az országokban végképp elhallgathatnak, vagy nem mernek őszintén beszámolni az ellenük elkövetett esetekről, amik így nem kerülnek nyilvánosságra,
Az elmúlt néhány évben Algériában ez tapasztalható: 47 gyülekezetet bezártak, és a keresztények több mint 75%-a elveszítette kapcsolatát a közösséggel. Az erőszak csökkent, mert a gyülekezeteket már bezárták, de a nyomás nő az élet más területein. Hasonló ijesztő folyamat figyelhető meg Észak-Afrika más részein is, különösen Tunéziában és Mauritániában, ahol a keresztényeknek óvatosaknak kell lenniük, mit mondanak, mert a kormány félreértheti és megtorolhatja.
Kínában a folyamatos szabályozások egyre csökkentik az "engedélyezett" mozgásteret. A keresztények egyre szűkülő szabadságjogokkal rendelkeznek, és egyre több szabály kötelezi a vallási vezetőket, hogy alávessék magukat a Kínai Kommunista Pártnak, elfogadva annak ideológiáját. A nyomás hatására a titkos független házi gyülekezetek 10-20 fős csoportokra szakadtak szét, titkos helyszíneken találkoznak lehetőleg lelkipásztori vezetés nélkül. Az engedély nélküli gyülekezetek lelkészeit egyre gyakrabban vádolják gazdasági bűncselekményekkel és csalással, mert adományokat gyűjtenek, vagy "viszályt szítanak és bajt okoznak".
