Kapcsolat nélküli módban van. Az oldal csak olvasható verzióját látja.
14 évnyi borzalmas polgárháború után, 2024. december 8-án örökre megváltozott Szíria sorsa, amikor Bassár el-Aszad, a keménykezű zsarnok elhagyta az országot. A Hajat Tahrir al-Sam (HTS), a hatalmat gyakorló párt bejelentette az átmeneti kormány létrehozását. A vezető Ahmed al-Saraa-t januárban az új politikai rendszer ideiglenes elnökévé nevezték ki.
A szíriaiak az utcára özönlettek ünnepelni: örömüket fejezték ki a közösségi médiában, amiért a több évtizedes Aszad-uralom lezárult. (Bassár apja volt fia elődje, összességében több mint 50 évig volt hatalmon a család.) Természetesen a keresztények is örültek, de voltak kétségeik is. Az Iszlám Állam évei, a 2023-as földrengés pusztításai, a folyamatos gazdasági válság… Mit tartogat az új Szíria a keresztények számára?
Egy év után sincs egyértelmű válasz, noha a szíriai helyzet drámaian megváltozott. Vannak pozitív változások: az egész országban működik a villamosenergia-hálózat, a piacok nyitva vannak, a polgárok új lehetőségekhez jutnak a munkaerőpiacon. Úgy tűnik, a véleménynyilvánításban is egyre nagyobb a szabadság, nem kell félni megtorlástól. Szíria újra a nemzetközi közösség tagja.
De ez a reményteljes kép nem fedi a teljes valóságot. Az ország az év eleje óta készpénzválságban szenved. A bankok nem tudják kiadni a polgároknak a megtakarításaikat és fizetésüket, heti 20 dollárra korlátozták a készpénzfelvételt. Többen munkanélkülivé váltak azok közül, akik az előző rendszert szolgálták kormányhivatalokban vagy a katonaságnál, így a családjuk elszegényedett. Talán még aggasztóbb, hogy nincs biztonság: sokan bosszút állnak a polgárháború alatt elszenvedett sérelmekért, a bűnözők rabolnak és gyilkolnak. A bizonytalanság a tisztázatlan kérdésekből, a biztonsági szervek elégtelen működéséből és a folyamatosan változó jogszabályokból fakad.
Az erőszak folytatódik
Fokozza a bizonytalanságot, hogy több súlyos erőszakos esemény történt a múlt évben. 2025 márciusában a tengerparti területeken élő alaviták (vallási-etnikai csoport, melyhez az Aszad-család is tartozott) elleni támadásokról jelentek meg hírek, melyekben a halálos áldozatok száma 1000-2000 közt volt, forrástól függően. Öt keresztény is életét vesztette.
További erőszakhullám söpört végig Szíria déli részén áprilisban, májusban és júliusban a drúz többségű Szweida tartományban (a drúzok vallási-etnikai kisebbség). A viszály elsősorban a beduin törzsek, a helyi drúz csoportok és az átmeneti kormány erőszakszervei között alakult ki. Ez a harc több mint 1000 ember halálához vezetett, közülük 539 drúz civil volt.
És végül június 22-én bombatámadás érte a damaszkuszi Szent Illés templomot, ahol 25-en meghaltak (közülük 22-en keresztények), és több mint 60 keresztény megsérült. A támadás megdöbbentő hatást váltott ki. Szíriában a következő héten szinte az összes templom üres volt, az istentiszteletek mindenhol szüneteltek. “A fiatalok csüggedtek, mert úgy vélik, elszalasztották azt az időt, amikor még meg lehetett változtatni környezetük gondolkodásmódját. Meghívtunk 150 fiatalt, hogy vegyenek részt egy új Szíriáról való párbeszéden, de csak négyen jöttek el…” – meséli szomorúan az aleppói Tobji püspök.
Egy év után továbbra is égető a kérdés: Hogyan találja meg helyét a keresztény közösség az új Szíriában?
Új kihívások, ismerős nehézségek
Az év során a mindennapok egyre nagyobb kihívást jelentettek a keresztényeknek az üldözés különböző fajtái miatt. Az új kormány szélsőséges iszlamista múltja miatt a keresztények folyamatosan szoronganak. Az iszlám hatás érződik az állami és kormányzati létesítményekben. “Úgy tűnik, mindenhol egy sejk hozza a fontos döntéseket: a kormányban és az ellenőrzőpontokon is” – állítja több egyházi vezető. A változás az utcákon is szemmel látható: a korábbi lázadók elárasztották az országot – az Aszad-rendszer bukása előtt csak Idlib városát és környékét tartották befolyásuk alatt.
Az eddigiekhez képest a gyerekek most gyakrabban hallanak gyalázó szavakat az iskolában. “Olyan nehéz a helyzet, hogy sok család a gyülekezetből nem is engedi iskolába a gyerekeit, mert keresztény hitük miatt verbális zaklatásnak vannak kitéve” – tájékoztat Yohana atya, a homszi szír ortodox templom papja. Ezért néhány család úgy döntött, hogy vállalva az utazás terhét, a gyerekeket inkább a keresztény többségű falvakba viszi iskolába, minthogy a városban hagyja. “A legszomorúbb az, hogy az egyház nincs abban a helyzetben, hogy ezen változtasson” – teszi hozzá.
Míg a muszlim gyerekeknek van iszlámot oktató tanár az iskolákban, a keresztények számára nincs hittantanár. Ezért a keresztény gyerekeket az iszlámórák alatt más osztályba küldik, ahol semmit sem csinálnak. Hanan ötgyerekes damaszkuszi édesanya, aki aggódik gyermekei hitének és identitásának megőrzéséért: “Szeretném, ha a gyerekeim hittanra járnának, ha a kereszténységről tanulnának.”
Az utcákon a keresztény nőket sokszor zaklatják, “hitvány”-nak vagy “hitetlen”-nek bélyegzik őket. “Féltem a családomat” – mondja Wael, egy homszi templom női alkalmazottja. “Az évek során gyermekeim fegyveres szakállas emberektől azt látták, hogy az anyjukat hitetlennek hívták. Mostanra félnek kimenni az utcára, vagy egyedül elmenni templomba.” Az egyházi személyek is bántalmazással néznek szembe. “A múlt héten leköptek az utcán” – meséli Isaac atya, a homszi templom vezető papja. “Nem környékbeliek voltak. Csak mentem tovább válasz nélkül, mert mi, keresztények nem így viselkedünk.”
A kisvállalkozásokkal rendelkező keresztények ügyfelei lemorzsolódnak, különösen a muszlim többségű területeken. Wael szerint “jobb időkben még ők támogatták az egyházat, ma nekik van szükségük egyházi támogatásra.” Nemrégiben pedig fenyegető feliratok jelentek meg a keresztény területek templomain a keresztények megölésével riogatva.
Szorongatva
A szíriai hívőket olykor olyan erőszak fenyegeti, aminek nem a keresztény közösségek a célpontjai. A drúz többségű Szweida környékén a keresztények többsége kénytelen volt biztonsági okokból elmenekülni. “Nem tudom, hogyan fogom újrakezdeni” – mondja az 52 éves szweidai Fadi, akinek a borbélyüzletét és házát felgyújtották, és most albérletben lakik Damaszkuszban. “Azon fáradoztunk a háború után, hogy a templomot helyrehozzuk, és most megint üresen áll. De folytatjuk az istentiszteleteket, nem adjuk fel” – nyilatkozza a kharabai evangélikál gyülekezet lelkipásztora, szintén a szweidai régióból.
A kurd ellenőrzés alatti szír területek általában biztonságosabbak a keresztények számára, azonban itt is erősödött az üldözés. A kurd hatóságok idén kötelezően bevezették az iskolákban a kurd nyelvet. Ez az arab nyelven működő 14 keresztény iskola bezárásához vezetett. Hosszas egyezkedés után megengedték az iskolák újranyitását, de ez a tanév több mint egyhavi késését eredményezte.
Ezek mind ahhoz vezetnek, hogy a keresztények Szírián kívül keressenek menedéket. “Semmilyen pozitív változást nem látok, nem érzem magamat biztonságban, a környezetemben mindenki el akar menni” – mondja Nariman, aki szíriai gyülekezeti alkalmazott.
Nyitottabbak a kereszténységre
A vészterhes légkör ellenére a keresztények jó dolgokat is tapasztalnak. “Rengeteg muszlim keres meg minket máshonnan. Szeretnék látni, mit csinálunk a gyülekezetben. Ez óriási lehetőség, hogy bemutassuk, milyen is az igazi kereszténység” – számol be az aleppói Tobji püspök.
A kereszténységre áttértek száma növekszik. Ebbe beletartoznak olyanok is, akik más országok menekülttáboraiból kerültek Szíriába, és menekülésük során lettek kereszténnyé. “Az országban tapasztalt erőszak után a nem keresztények sokkal nyitottabbak az evangéliumra, mert látják, hogy a kereszténység békét hoz. Reméljük, Isten megérinti a szívüket” – mondja Razzok, aki a homszi Szövetség gyülekezet lelkipásztora. Hasonló látható a szíriai kurdok és drúzok között is.
A keresztények minden bizonytalanság és változás közepette is biztonságot találnak az egyházban. “Mindezek nem tántorították el az egyházat küldetése folytatásától. Ez új kezdetet jelent, nagyobb hittel és bátorsággal” – mondja Abdullah lelkipásztor az aleppói Szövetség gyülekezetből. Issac atya is megerősíti ezt: “Az emberek elkötelezettebbek a hit mellett, ami örömteli. Mert bármivel is kell majd szembenézniük, a hitük nem fog gyengülni.”
Az Aszad utáni Szíriában élő keresztény közösségek jövője folyamatos egyensúlyozás az elkötelezett hit és a bénító bizonytalanság között. De van remény: “Hiszek abban, hogy ez a sötét időszak isteni beavatkozást előz meg, és a szíriai egyház ezt nemcsak túléli, hanem szilárdan és rendíthetetlenül fog állni, megerősödve ősei földjén” – bátorít Abdullah.
Köszönjük az adományokat és imákat. Az Open Doors helyi munkatársai továbbra is támogatják az egyházat Szíria egész területén.
Képaláírás: Utcakép új szíriai zászlóval (a kép szemléltetés)
További információ Szíriáról: https://www.opendoorsmagyarorszag.org/hu-HU/uldoztetes/orszagok/sziria/
