Kapcsolat nélküli módban van. Az oldal csak olvasható verzióját látja.
Ez volt az egyik kétségbeesett imakérés, amelyet az iráni keresztények osztottak meg az Open Doors-szal a halálos áldozatokkal járó lázongások és az azt követő véres megtorlás idején. Iránban csaknem két hétig elérhetetlen volt az internet, majd lassanként, részlegesen visszatért. Eleinte sokan azt remélték, hogy a hatalom helyreállítása után nyugalom lesz az országban. Ehelyett azonban még nagyobb megrázkódtatás következett. Ahogy egyre több fénykép és videó jelenik meg, az irániak és az eseményeket figyelő világ számára kiderült, hogy a valóság jóval sötétebb, mint gondolták.
A legújabb jelentések arról tanúskodnak, hogy több mint 36 500 embert öltek meg országszerte a tüntetések kezdete óta, míg más források, mint például a HRANA szerint a halottak száma eddig mintegy 23 000. Akármelyik becslés is helyes, mindkét szám rémisztő. Az 1979-es iszlám forradalom óta ez a legvéresebb leszámolás.
Mi történik jelenleg?
Bár a kormány a hatalom visszaszerzésének érdekében állítólag az erőszak vagy tömeges megmozdulás minden jelét eltüntette az utcákról, kapcsolattartóink szerint az irániakat a kegyetlen és autoriter kormány egyhónapnyi megfigyelés és erőszak után még mindig rettegésben tartja:
• Családok számolnak be arról, hogy hatalmas összegeket kell fizetniük szeretteik holttestéért. Jelentések szerint a gyászoló szülőket arra kényszerítik, hogy hamis halotti bizonyítványt írjanak alá, mely szerint gyermekük a fegyveres erőkhöz tartozott, és a tüntetők ölték meg, vagy természetes halállal halt meg. Ha nem írják alá, a holttestet nem adják ki, így nem temethetik el.
• Még ha az internetet helyre is állították, minden üzenetet félelem szül. A halottak családját hallgatásra kényszerítik. Meghagyták, hogy ne posztoljanak vagy kommenteljenek a tüntetéssel kapcsolatos híreket, de még csak ne is lájkoljanak vagy kövessenek ilyeneket. Helyi kapcsolattartóink szerint a telefonokat lehallgatják, megfigyelik, és hallgatásra kényszerítik az embereket.
• A családok kétségbeesetten keresik szeretteiket országszerte, a szülők kórházról kórházra, börtönről börtönre járnak. Letartóztatás esetén gyakran aránytalan mértékű váltságdíjat csikarnak ki a családtagoktól, és gyakran hiába fizetnek, sok fogvatartott soha nem szabadul.
• Megbízható források szerint a hatóságok nagyméretű, istállószerű épületekben tartanak fogva fiatalokat, majd titokban kivégzik őket, és később arról számolnak be, hogy „a tüntetéseken haltak meg”.
• Újabb letartóztatási hullám is megindult, mely házi gyülekezeteket és iráni keresztényeket vett célba. Elég annyi, hogy valaki veszélybe kerüljön, hogy meglátogatja hívő barátját. Házi gyülekezetekben találkozni majdhogynem lehetetlen.
• Az online szolgálat eddig is kockázatos volt, de mostanra megfigyelés alatt áll. Még a lelkipásztorokkal vagy gyülekezeti vezetőkkel folytatott telefon-beszélgetések is félelemmel telítettek. A keresztények tudják, hogy lázongás idején a kormány gyakran szemel ki bizonyos csoportokat, hogy nyugati országokkal való együttműködéssel vagy „nemzetbiztonságot veszélyeztető tettekkel” vádolja meg őket.
Keresztények hangja
Az Open Doors nemrég beszélt iráni keresztényekkel (mind az országban, mind külföldön élőkkel), akik elmondták, hogyan imádkozhatunk az Iránban történt és jelenleg is zajló eseményekért, melyeket visszatekintve szervezett, országos vérengzésnek neveznek:
Az Open Doors egyik munkatársa osztotta meg egy online szolgálatáról ismert külföldre menekült keresztény házaspár esetét, akiket egyszer csak beidézett a bevándorlási hivatal. Figyelmeztetés nélkül fogolytáborba hurcolták őket azzal, hogy „nemzetbiztonsági kockázatot” jelentenek. Hiába fogadtak fel ügyvédeket, megmondták nekik, hogy valószínűleg hazatoloncolják őket Iránba. A nyíltan keresztény szolgálatot folytató családok megtorlásra számíthatnak, mihelyt visszatérnek Iránba. „Kérjük, imádkozzatok értük” – könyörög munkatársunk – „imádkozzatok ezért a házaspárért, és mindazokért, akik ebben a táborban vannak, akiket talán visszatoloncolnak ebben a zavaros helyzetben.”
Maryam* keresztény hölgy, aki földalatti gyülekezetben szolgál Iránban. Ő ezt mondta: „Kérjük, imádkozzatok nemzetünkért. Mélyen megrendítette az embereket, amit saját szemükkel láttak, és saját fülükkel hallottak. Kérjük, imádkozzatok értünk is, akik jelenleg Iránban szolgálunk keresztények felé. Kérjétek az Urat, hogy adjon nekünk belátást és bölcsességet, hogyan imádkozzunk, hogyan vezessünk és vigasztaljunk másokat. Bennünket is igen megráz, amit hallunk és amit elhordozunk.”
Majid* keresztény testvérünk, aki imát kér szüleiért és testvéréért: „Sikerült beszélnem a családommal kétheti aggódást követően. Dicsőség az Úrnak, hogy életben vannak! De nincsenek jól, még a hangjuk is megváltozott. Úgy hallottam, a fivéremet 10 napig fogva tartották és agyonverték. Nem mertek több részletet elárulni a lehallgatások miatt.”
Ziba* másik testvérünk, aki így könyörög: „Kérjük, osszátok meg velünk tapasztalataitokat. Hogyan imádkoztatok, amikor háború dúlt országotokban? Hogy tudtátok átvészelni lelkileg? Az iráni egyház só és világosság akar lenni ebben a helyzetben. Igazságot és reményt szeretnénk vinni népünk számára. De azok után, hogy éveken át Isten nevében nyomták el nemzetünket, tartunk tőle, hogyan fogadják majd az emberek az evangéliumot. Imádkozzatok, hogy Isten mutassa meg, hogyan szeressük közösségünket Jézusban reménykedve.”
Képaláírás: Iráni hölgy imádkozik otthon (szemléltetés)
*A neveket biztonsági okokból megváltoztattuk.
